Homokzsákvarró üzemet adtak át Bolhón

A Dél-dunántúli Vízügyi Igazgatóság 2024. március 6-án ünnepélyes keretek között avatta fel és indította el – az országban egyedülálló – homokzsákvarró üzemét.

A vízügyi ágazat alapfeladata közé tartozik az ár- és belvízvédekezés, melyhez éves szinten – a védekezések függvényében – több millió homokzsák felhasználása történik.

 

A Homokzsákvarró üzem átadása Bolhó DDVIZiG
Réthy Pál a BM közfoglalkoztatási és vízügyi helyettes államtitkára átadja ez első homokzsák rendelést Bencs Zoltánnak, a DDVIZIG igazgatójának

A homokzsákból jelentős védelmi készletekkel kell rendelkezni a bel- és árvízvédelemben, valamint annak a felhasználást követő mielőbbi pótlása a vízügyesek feladata. Ennek megkönnyítése és költséghatékonyabbá tétele érdekében a DDVZIG homokzsákvarró üzeme látja el mostantól a teljes hazai vízügyi ágazatot védekezési homokzsákokkal.

A hivatalos átadón részt vett és köszöntőt mondott Réthy Pál, a Belügyminisztérium közfoglalkoztatási és vízügyi helyettes államtitkára, Láng István, az Országos Vízügyi Főigazgatóság főigazgatója, Nagy Csaba országgyűlési képviselő, a Dél-dunántúli Területi Vízgazdálkodási Tanács elnöke, Biró Norbert, a Somogy Vármegyei Közgyűlés elnöke, valamint Bencs Zoltán, a Dél-dunántúli Vízügyi Igazgatóság igazgatója, a Magyar Hidrológiai Társaság Baranya Vármegyei Területi Szervezetének elnöke.

Az Igazgatóság vezetőjétől, Dencs Zoltántól megtudtuk: „A homokzsákgyártás megvalósítására a DDVIZIG vagyonkezelésbe vette át a Somogy vármegyei Bolhón található, egykori határőr laktanya épületét, melyet a 2023. augusztus 1. és 2024. február 29. között megvalósult Országos Közfoglalkoztatási Mintaprogram keretében újított fel, 11 fő közfoglalkoztatott bevonásával. A munkálatok jelentős része külső vállalkozó bevonásával történt.”

A Kínából beszerzett automata gépsort – mely naponta körülbelül 10.000 homokzsák előállítására alkalmas – nemzeti színű szalag átvágása után mutatták be a meghívott vendégeknek.

Zsákvarró üzem gépsora
A bolhói zsákvarró üzem gépsora

Az ünnepélyes átadón a meghívottak bejárhatták a felújított épületet, valamint megtekinthették az előcsarnokban azt a fotókiállítást is, ahol végig lehet követni az épület felújításának mozzanatait, a kezdetektől napjainkig.

„Az Országos Közfoglalkoztatási Mintaprogram második ütemében – mely 2024. március 1. és augusztus 31-ig tart –, a homokzsákok biztonságos tárolása és raktározása számára egy különálló, acél tartószerkezetű (könnyűszerkezetes) csarnok épület felépítését tervezik, továbbá a szállításhoz, rakodáshoz megfelelő rámpa, bekötőút kiépítésére kerül sor.

A hosszú távú elképzelések a homokzsákgyártás mellett az, hogy a Fonyódon jelenleg is működő betonelem gyártást Bolhóra helyezzük át, ezzel további munkalehetőséget teremtve a településen, illetve annak térségében.”

Forrás: DDVIZIG, Fotó:  Bencs-Drahos Olga / DDVIZIG

Kapcsolódó oldal:
Közösségi faültetés az Ős-Dráva projekt területén

A hőszivattyúkról – monoblokkos konstrukció

Cikksorozatunk legutóbbi blokkjában, így előző írásunkban is a hőszivattyúk témájánál időztünk, jelezve ugyanakkor: ennek a légszabályozási megoldásnak a térhódítása egyelőre nem jelenti azt, hogy nagyban visszaszorulnának az igények a mai klíma-dekorcsatornák, mobil, illetve all-in-one (összesített) Aux- és Midea-klímaberendezések iránt. Jelen cikkünkben le is zárjuk a hőszivattyú konstrukciós változatainak ismertetését, az eddigi áttekintés néhány kiegészítésével.

Általános érvényű megállapításokat tenni „a” hőszivattyú legfőbb alkatelemeiről és ezek működéséről eléggé nehéz. Számos buktatónk adódik, hiszen még a „geotermikus” és a víz–víz-elvű működéskategória elválasztása sem a legegyszerűbb (lásd a talajvizet búvárszivattyúval hasznosító hőszivattyú-készülékek jelenségét), azonfelül nemcsak gőzkompressziós módon üzemelhet egy hőszivattyú, hanem abszorpciósan is – és így tovább, de még egy adott készülék működésének leírása sem egészen ugyanaz a hűtési és a fűtési funkciót tekintve. Mégis, többnyire egy hőszivattyú fő részegységei a következők. Kompresszor növeli benne a hűtőközeg nyomását, áram hatására.

Kondenzátor csapja le folyadékká a nagy nyomású gázt vagy gőzt a hőleadási oldalon, a fázisváltás által fűtési energiát szabadítva fel. (Nézzük ezúttal az üzemfolyamatot inkább a fűtési funkció szerint.) A hőfelvételi oldalon fordított hőcserélő egység helyezkedik, az elpárologtató, amely kisnyomású folyadékot alakít át kisnyomású gázzá; ennél az összetevőnél a fázisváltás környezeti hőelvonással jár (hogy a külső környezetből ez a hő áttevődjék a fogyasztói beltérbe). A nagy nyomású folyadék kisnyomásúvá alakítására expanziós szelep szolgál. A hőszivattyús HMV (használati melegvíz) előállítása akkor gazdaságos, ha a fogyasztó napi melegvíz-igénye – legyen most ennek példája egy három- vagy négytagú család igénye – többé-kevésbé a 350 liter fölött limitálódik.

A monoblokkos konstrukciójú hőszivattyúknál minden fő szerelvényi rész a kültéri egységbe rendeződik, és a készülék zárt rendszerben üzemel, mint egy konyhai hűtőgép: nincs szükség szénmonoxid-tárgyú biztonsági vizsgálatokra, szivárgásellenőrzésre. A fagyásmentesítés is biztosabb így. A telepítést akár egy szimpla jogosultságú fűtésszerelő is elvégezheti.  A gyártó részéről a hűtőkör eleve bele van építve a monoblokkba, forrasztásos megoldással, míg a split konstrukciójú hőszivattyúknál a kültéri és a beltéri egység közt külön ki kell építeni a csővezetéki összekötést. Ez az összekötési munka – a peremes-hollanderes megoldású hűtőköri-kalorikus telepítés – nagyfokú gondosságot, és százszázalékos szakértelmet igényel. Csak módszeresen   küszöbölhetők ki előre a jól számontartott meghibásodási lehetőségek (alapos szerelési figyelemmel például a szivárgások csaknem egészen elkerülhetők). Ahogyan a monoblokkos hőszivattyúnak, úgy az osztottnak is vannak előnyei a másik konstrukcióhoz képest, de az osztott készülék előnyei csakis a perfekten garanciális telepítés feltételével értendők.

Kapcsolódó témák:
AC. S. Sytems Kft. – Klíma nagyker
A klímakérdés most a kérdés!
Klíma 
címszó a Netlexikonban
#klímakérdés: Írásaink között e kulcsszóra keresve megtalálja kapcsolódó témáinkat.
A hőszivattyúkról
A hőszivattyúkról II.

A hőszivattyúkról – folytatás

Cikksorozatunk eddigi részében a légkondicionálás történeti előzményeinek és a közelmúlt legelterjedtebb légszabályozási konstrukcióinak áttekintésével foglalkoztunk, eljutva a jelenkorig. Legutóbbi írásunkban már hangsúlyosan aktuális témára tértünk rá: megkezdtük a korszerű hőszivattyú-készülékek ismertetését. A hőszivattyú hűtő-fűtő funkcionálásának optimuma soktényezős, de a tényezők sorába tartozik a rendszer egybekomponáltsága az építményi struktúrával. Másszóval: a teljesen kielégítő hőszivattyú-üzem lehetősége az újépítésű házaknál lakásoknál a legbiztosabb. Már csak ezért is jóideig fennmarad még a mai hőcserélős HMV-tartályok, klíma-dekorcsatornák, mobil, illetve all-in-one (összesített) Aux- és Midea-klímaberendezések piaci pozíciója.

Az előző alkalommal csak nagy átaljában írtunk a hőszivattyú-működésről, most valamivel differenciáltabb képet igyekszünk nyújtani róla.

Bár a hőszivattyús optimum realizálása – nagy teljesítményű gyártmány esetén – elvileg teljesen függetleníti az érintett belterek légszabályozását a fosszilis fűtőanyagoktól, fölöslegessé téve kályhát, kazánt, cirkót, elektro-radiátort, infrapanelt egyaránt, azonban egy ilyen telepítendő rendszer indító költsége (esetleges kiterjesztéseivel együtt, mint amilyen a padlófűtő, fal- és tetőfűtő kiterjedés) túl magas még a nyugati átlagkeresetet nézve is. Minthogy  a hosszú távú gazdaságosság, a jó megtérülés adatai sem garantálták ennek a megoldásnak a széleskörű elterjedését, így ezt a folyamatot Európa nyugati felén a nagyarányú állami költség-hozzájárulás lendítette meg.  (Nálunk ma egy, mondjuk hétmillió forintot kitevő családi befektetéshez egynegyedrész-arányú állami támogatást lehet szerezni.)   Ott van aztán még a meghibásodások esélye. Az áthidaló tartalék szerepére sok hőszivattyús helyen megmaradt valamilyen klímakészülék is, néhány gázvezetékes alkalmatossággal együtt (hibrid rendszerek).

Olyan hőszivattyúnak, amely nem igényel semmi földmunkát, egyedülien csak a levegő–levegő-rendszerű berendezés mondható, amelyet kiegészítésképpen éppúgy össze lehet kapcsolni hálózati árammal vagy napelemekkel, mint a geotermikus (föld-, vagy föld–víz-, vagy föld–levegő-) rendszerű berendezéseket. A geotermikus rendszerű hőszivattyú földkapcsolata lehet talajkollektoros és lehet talajszondás (aszerint, hogy a kapcsolathoz szükséges cső-komplexum horizontális vagy vertikális építésű-e). Már a               levegő–víz-rendszerű hőszivattyúkhoz kúthasználat is tartozik. Az eddigiekben említetlenül maradt a víz–víz-rendszerű hőszivattyú. Ez szintén kombinált alapú, amennyiben nem egy, hanem két kút kell hozzá (a „nyerő” és a „nyelő”), egymástól legalább 15 méterre. A víz–víz-hőszivattyúk egyik csoportja vízkivétellel üzemel, másik csoportja vízkivétel nélkül.

Következő cikkünkben a hőszivattyúk telepítésének és működésének további fontos részleteivel foglalkozunk, az imént vázolt tipológia és az ezt keresztező monoblokk/split-választóvonal mentén.

Kapcsolódó témák:
AC. S. Sytems Kft. – Klíma nagyker
A klímakérdés most a kérdés!
Klíma 
címszó a Netlexikonban
#klímakérdés: Írásaink között e kulcsszóra keresve megtalálja kapcsolódó témáinkat.

A hőszivattyúkról – bevezetés

Cikksorozatunk legutóbbi írásában tömör, szinte csak felsoroló összképet adtunk a korszerű légszabályozás strukturális alaplehetőségeiről (az ún. passzív technikák kivételével). Csak a split klímákról írtunk kicsit bővebben.

Ebben a rövid áttekintésünkben még nem nyújthattunk közelképet a jelen monoblokk jellegű és osztott hőszivattyú-készülékeiről, hőcserélős HMV-tartályairól, klíma-dekorcsatornáiról, all-in-one (összesített) illetve mobil Aux- és Midea-klímaberendezéseiről, csak előkészítettük érdemi ismertetésüket. Hiszen előző, átfogó cikkünkben nem ejthettük módját még annak sem, hogy az egyes megemlített konstrukciók alakváltozatait, illetve a beltéri elhelyezés választható alternatíváit taglaljuk, az árkülönbözetekkel együtt.  Egy példa: az oldalfali elhelyezésű légkondicionáló készülék nemcsak szem-előtti lehet, hanem gyártanak folyosói faliszekrénybe rejthető, keskeny térfoglalású, vertikális – VTAC – monoblokk formaváltozatot is. (Csendeset, azonban igen drágát.) Egyébként léteznek padlóra állítandó „console” variánsok is, ám gyakoribb a „parapet” megoldás – így nevezik a padlóközeli, illetve a nem plafon-közeli, hanem egyenest mennyezeti vagy álmennyezeti telepítésű split klímák nagy részét. Mostani írásunkban – és még következő cikkünkben is –, a hőszivattyú témájánál fogunk időzni.

A léghűtő/fűtő funkciójú hőszivattyú telepítése lehet földmunkát igénylő, de telepíthetők másmilyen, a kültéri levegőre alapozott működésű, illetve levegő–víz-elvű hőszivattyúk is.

Egy osztott üzemű hőszivattyú – mint rendszer – kültéri egységét és egy „klímának” mondott légkondicionálónak a mai dizájnú kültéri egységét laikus szemmel olykor már-már lehetetlen egymástól megkülönböztetni.  Elvégre a két rendszer működése is – ami a hűtési funkciót illeti – nagyon hasonló: sűrített hűtőközeg által kivonják a beltérből a begyűjtött hőt és a szabadba juttatják (ugyanis sem a hőszivattyú, sem a klímakészülék nem gyárt hideg levegőt, amit a beltérbe pumpálhatna, hanem a meleget pumpálja ki). A két rendszer jelentős különbségei a fűtési üzemmódra váltás nyomán ütköznek ki. Bár ilyenkor mindkettő egyszerűen átfordítja a belső hőkivonást külső-légtérivé, hogy meleget juttasson a beltérbe, ezt a folyamatot az irányváltó-szelepes hőszivattyú sokkalta jobb eredménnyel végzi.

A hűtőközeget (a cseppfolyós halmazállapotú gázt) a kültéri levegő akkor is melegíti, amikor az ember odakint nagy hideget érzékel, de a hőszivattyú-berendezés jóval nagyobb mennyiségű hőt gyűjt a hideg szabadtérből – vagy épp a földből –, mint a klímaberendezések általában. Némi elektromos rásegítés is elkel, de csak a nagyobb mínuszoknál. Akadnak ugyan „fűtésre optimalizált” (vagyis fűtésre specializált) klímakészülékek is, amelyek hatásfoka teljesen kielégítő, de még az ilyen készülékek sem alkalmasak arra, hogy még melegvizet is biztosítsanak, márpedig a levegő–víz-elvű hőszivattyú ezt teszi. A hőszivattyúról és rendszerváltozatairól legközelebb befektetési szempontból is írunk.

Kapcsolódó témák:
AC. S. Sytems Kft. – Klíma nagyker
A klímakérdés most a kérdés!
Klíma 
címszó a Netlexikonban
#klímakérdés: Írásaink között e kulcsszóra keresve megtalálja kapcsolódó témáinkat.

A mai légkondicionálás alapkonstrukciói

Cikksorozatunk előző írásában megemlítettük a PTAC-rendszerű –összeintegrált – klímaberendezéseket, amelyek törzsrésze monoblokk jellegű: minden alkatrész megtalálható benne, a fűtési hőlámpa is (ha az adott berendezés fűtési alkalmazása nem földgáz-kapcsolatú). A monoblokk konstrukciójú klímák változat-csoportjának   alternatívája: az osztott (split) rendszerű klímák modellcsoportja. A nagy átaljában kevésbé zajos split klímák ágán szét van választva a hideg oldal a meleg oldaltól, és az utóbbi oldal, mint kompresszort tartalmazó kondenzátor-egység, a kültérbe kerül, betonlapra szerelve, míg a másik egység a beltérben ventillál.gyms

A többnyire légcsatorna nélküli mini-split klímák esetében a hűtőközeg rézvezetékeken át szivattyúzódik a beltéri párologtató egységbe, amely a ventillálás során hőcserélőként is működik: hűtéskor felszívja a helyiség (vagy kisebb helyiség-együttes) levegőjéből a hőt, a hidegebb levegőt pedig elosztja a belső légtérben. A hőcsere szabályozásához tehát nem feltétlen szükségesek légcsatornák. Egyetlen háztartáshoz több mini-split készülékpár is felszerelhető, ha a külső falon van hely több kültéri egység számára. A multi-split klíma esetében viszont csak a beltéri tartozékok száma szaporul: az egyszem kültéri egység a rendszer közös központi részévé minősül, amely helyiségek hosszabb sorát, vagy az adott épület zónáit szolgálja ki. A kültér és a beltér csőkapcsolatait dekorcsatornába szokás rejteni. Mást jelent a légcsatorna: ha az adott téregyüttesben ajánlatosnak, egyben lehetségesnek mutatkozik a légcsatornázás, ilyenkor közös lesz a belső hőcserélő is („fan coil” egység), ahonnét a szellőzőcsatornák elágaznak. A mini-split és a multi-split rendszer fogalmát valamelyest egymásba nyitotta a többzónás légcsatornátlan rendszer feltalálása, továbbá a változtatható hűtőközegáramú rendszeré, vagy épp a légcsatornásan bővített hatókörű mini-split változaté.

A monoblokk klímakonstrukció háztartási alkalmazásban – vagy egyéb funkciójú épület valamely termének hűtésekor-fűtésekor – nem támaszkodik légcsatornára. Ilyenkor a szabad ég alatti kültéri falon nincs készülék, csupán szellőzőrések látszanak, kettős korong alakban. A kondenzációs tekercs oda, a falba épített hüvely külső oldalához ér ki, míg a párologtató részt a vezérlőelemekkel együtt (hőszivattyú, tápkábel, inverter, termosztát) a beltéri készülék hordozza, bentről jól kezelhetően, könnyen cserélhetően. Ha viszont a monoblokk mondjuk egy nem is földszintes hotel központi klimatizálását végzi, más a helyzet: ilyenkor a – megnövelt teljesítményű – készülék  a padlásra, vagy akár a kültérbe is kerülhet, hogy szétágazó légcsatornákon át érvényesítse munkáját, miután a beltéri szellőzőrácsok rendszere kiépült.

Monoblokk klímának a telepítés-igényes integrált klímát szokás nevezni, vagyis a mobil klímát nem, bár persze ez is „egydarabos”. További eset az ablakklíma, amely nemcsak a monoblokk kategóriára tekintettel képez műszaki határjelenséget, hanem a mobil klíma kategóriájára tekintve is. A hőszivattyút pedig újabban nem csak úgy emlegetjük, mint klímakészülékek alkatrészét, hanem úgy is (sőt, ma már inkább így), mint olyan technikai szerkezetet, amely sokhelyt önálló hűtő-fűtő berendezéssé formázva üzemel.

Kapcsolódó témák:
AC. S. Sytems Kft. – Klíma nagyker
A klímakérdés most a kérdés!
Klíma 
címszó a Netlexikonban
#klímakérdés: Írásaink között e kulcsszóra keresve megtalálja kapcsolódó témáinkat.

A minőségi klímaszerelés feltételeiről

Cikksorozatunk eddigi írásaiban a légkondicionálás történetét tekintettük át napjainkig. Innentől másra összpontosítunk: a jelen monoblokk jellegű és osztott hőszivattyú-készülékeire, hőcserélős HMV-tartályaira, klíma-dekorcsatornáira, all-in-one (összesített) illetve mobil Aux- és Midea-klímaberendezéseire. Egyetlen történeti kiegészítéssel tartozunk még, most már csak a közelmúltat érintve.

A kései 2010-es évektől a klímaberendezések „hűtőközegének” (a munkafolyadéknak) a kémiai összetétele megváltozott a korábbi, már szintén 0-fokon ózontámadó képlethez képest. Az 1987-ben előírt, 1989-ben pedig valósan bevezetett, 2018-ig érvényesülő szabvány ugyanis még nem zárta ki, hogy az externális (akaratlan) tágabb-környezeti hő-növelő hatásnak három-négyjegyű számadata legyen – főleg a berendezések szerelési műveletein, a telepítéseken, készülékcseréken át. Az immár elhanyagolható hő-hozzájárulási adatok érdekében a hidrofluor-szénhidrát tartalmú hűtőközeg helyett az utóbbi évek során a hidrofluor-olefin tartalmú munkafolyadék használata terjedt el. Egyébként 2015-től az EU-ban csak inverterrel ellátott klímák forgalmazhatók. Az inverter nem szimplán áramátalakító komponens, hanem az áram erősségét is, feszültségét is, frekvenciáját is szabályozza, így szükségtelenné teszi a készüléki automatika be- és kikapcsolásait, folyamatossá teszi a kompresszor fordulatszámának optimalizációját.

A klímaszerelés sokféle „szerelési anyagot” igényel, amelyek az ilyen berendezésekre szakosodott kiskereskedelmi üzletekben és nagyker raktárakban rendelkezésre kell álljanak. A főbb segédtermékek: tartókonzolok, szigetelt rézcsövek, egyéb – főleg alumíniumból készült – fémcsövek, PVC-csövek cseppvíz számára, csepptálca, kondenzvíz-szivattyú, kábelcsatornák, külön szigetelések, számos villanyszerelési kellék, vezetékektől a lágyindítóig (ez a termék egyszerűsített frekvenciaváltó, amely nagy villanymotorokat is puhán tud indítani, kímélve a hálózatot), csavarok és csavaranyák („hollandik”), szerelődoboz, téliesítő szett, mosózsák. A szerelői eszköztár tartozékai közül nem hiányozhat a hő-és páramérő.

A klímaberendezés kiválasztásához – egyelőre nem a márkákat, hanem a konstrukciós alaptípusokat illetően – meggondolások szükségesek. Ha mondjuk épület-léptékű központi rendszer telepítésére kerül sor, mégpedig úgynevezett csomagolt (PTAC: Packaged Terminal Air Conditioned) konstrukcióval – mert létezik hasonló, de ezzel nem azonos központi megoldás is – , úgy ennek, mármint a PTAC alkalmazásának is megvannak a maga változati lehetőségei. Az csomagolt rendszerbeli főegység lehet tetőtéri, de lehet közelebbi-beltéri és kültéri is, valamint lehet gyári előállítású munkafolyadék működtetője, de lehet vízhűtéses vagy léghűtéses is. Legközelebbi írásunkban már kicsit részletezőbben kezdünk foglalkozni az egymástól eltérő alapkonstrukciókkal, az osztott (split) rendszerek témájánál kezdve.

Kapcsolódó témák:
AC. S. Sytems Kft. – Klíma nagyker
A klímakérdés most a kérdés!
Klíma 
címszó a Netlexikonban
#klímakérdés: Írásaink között e kulcsszóra keresve megtalálja kapcsolódó témáinkat.

A klimatizálás térhódítása 1950 tájától napjainkig

A lakások és a személygépkocsik elektromos légkondicionálásának az a gyorsan felszökő tömegesülése, amely az USA-ban a II. világháború után bekövetkezett, kevés közvetlenül megelőző újításra támaszkodott. A háborús idők nem kedveztek az ilyen irányú fejlesztéseknek, de alig egypár kis innovációs lépés is elégnek bizonyult a hamarosan megvalósuló, Európára is kiható nagy ugráshoz. 1939-ben a detroiti Packard Motor Car Company – a világon először – légszabályozó-beépítéssel kínált gépkocsikat. (Korábban a Chrysler Motors e tekintetben csak kísérleti bemutatókig jutott, gyártásig még nem.) A másik említendő háborúkori újdonság: 1945-ben Robert Sherman (a Massachusetts állambeli Lynn lakosa) hordozható, ablakba szerelhető klímakészülék kidolgozott tervével jelentkezett, mely gyártandó holmi egyszerre vállalt hűtő-fűtő, párásító-párátlanító és légszűrő funkciót. Mire Sherman szabadalmaztatta találmányát (1948), addigra már több nagy gyártó lecsapott koncepciójára, és a feltaláló kisemmiződött, viszont a ténylegesen  hozzzáférhetővé vált készüléktípus hamar mérsékeltté alakuló árának igen sokan örültek.

Tíz év múltán a klimatizálás továbbterjedését már olyan fejlesztések segítették elő, amelyekben Japán volt az élenjáró. Először ott gyártottak légcsatorna nélküli, úgynevezett mini-split rendszereket (azóta már létezik légcsatornás mini-osztott berendezés is). Az 1950-es évek második felében és az 1960-as években a Mitsubishi Electric Corporation és a Toshiba Corporation szerepe emelkedett ki; az 1970-es években az oszakai Daikin Industries vette át tőlük a vezető szerepet a légcsatornátlan klímák innovatív gyártásában.

A 20. század harmadik negyedében elterjedt különböző konstrukciójú légkondicionáló berendezések és a jelenkoriak közt már nincsenek kiáltóan feltűnő műszaki különbségek – a rézötvözetek használata például eléggé régtől konstans –, de a számos finom technologikus különbség együttesen mégsem jelentéktelen.  Mi különbözteti meg a mai monoblokk jellegű és osztott hőszivattyú-készülékeket, hőcserélős HMV-tartályokat, klíma-dekorcsatornákat, az all-in-one (összesített) illetve mobil Aux- és Midea-klímaberendezéseket a negyven-ötven évvel ezelőtti hasonló funkciójú gyártmányoktól? Egyelőre csak két példát említünk, amelyekről legközelebbi cikkünkben még lesz szó: a rendszeres tisztíthatóság, az idővel felértékelődött fertőtlenítési szempont szerinti módosításokat, valamint a korábbi képletű „freon” hűtőközegek (munkafolyadékok) lecserélését egyre kevésbé természetkárosakra.

2020-ban a glóbuszon újonnan telepített klímakészülékek száma közelebb állt a két-, mint a másfél milliárdhoz. Ha a trendet meghosszabbítjuk, 2050-ben csaknem hatmilliárd ilyen telepítés történik majd.  Húsz éve a kínai lakásállomány klimatizáltsága 10% alatti volt; ma 70% körüli – nem is oly nagy már az elmaradás az Egyesült Államokbeli 90%-tól.

Kapcsolódó témák:
AC. S. Sytems Kft. – Klíma nagyker
A klímakérdés most a kérdés!
Klíma 
címszó a Netlexikonban
#klímakérdés: Írásaink között e kulcsszóra keresve megtalálja kapcsolódó témáinkat.

Légkondicionálás a 20. század első felében

Folytatjuk cikksorozatunkat, amelynek tematikai középpontjában napjaink klímaberendezései állnak, miközben a teljesebb kép érdekében kitérőket is teszünk. Így fő témánkra csak a légkondicionálás történeti előzményeinek áttekintését követően térünk rá.

Az előző írásunkban történeti áttekintésünk során elérkeztünk a 20. századelőig, és vázoltuk a modern légkondicionálást megalapozó Willis H. Carrier találmányát. Ez az elektromosság-igényes 1902-es eljárás ugyan nem előlegezte meg a légszabályozásban azóta elterjedt összes műszaki megoldást és összetevőt, de meghatározta a fejlesztési út alapvonásait. Carriernek és néhány szintén amerikai kortársának így több közük van a légkondicionálás jelenéhez, így a mai monoblokk jellegű és osztott hőszivattyú-készülékekhez, a hőcserélős HMV-tartályokhoz, klíma-dekorcsatornákhoz, az all-in-one (összesített) illetve mobil Aux- és Midea-klímaberendezésekhez is, mint bármely korábbi feltalálónak.

Carrier korából mindenképp említenünk kell még Alfred Wolffot és Stuart Warren Cramert. Wolff ammónia-alkalmazású, tartósan megbízható hűtőrendszereket alkotott nagy New York-i belterek számára: Carnegie Hall, Cornell Medical College (boncolórészleg), tőzsdepalota. Cramer pedig a North Carolina állambeli Charlotte legnagyobb hírű textilüzemében a szövőszál-nedvességtartalom állandósítására dolgozott ki levegőkezelési módszert, és ő használta először az air conditioning kifejezést, egy 1906-os szabadalmi előadása alkalmával. Carrier elég hamar elfogadta ezt a szóhasználatot, sőt, 1915-ben, már nagyvállalkozói szakaszában, gyárának nevébe is belefoglalta (The Carrier Air Conditioning Company of America). Egy mellék-adat: háztartási hűtőgépet –  csak a maga kis belterében hűtő „jégszekrényt” – 1913-ban dobtak először piacra a világon, Chicagóban.

Cramer példájának megfelelően Carrier sem pusztán kellemesebb munkakörülményeket garantált termékei által, hanem egész iparágak – termelőiek és szolgáltatóiak – légszabályozási úton történő előmozdítását ambicionálta. Az ipari üzemeknek történő eladások első nagy hulláma után a mozipaloták, a sportcsarnokok, a bevásárlóközpontok és az irodaházak klimatizálása következett (keresztventilláció a felhőkarcolókban). 1928-tól a légkondicionálásban használt gyúlékony, robbanásveszélyes és méreganyagokat tartalmazó gázok helyére a megváltónak látszó freongáz lépett.  Az évszázad első felében viszont lakás-klimatizálásra még csak multimilliomosok gondolhattak, akiknek nem is lakása, hanem magánrezidenciája volt. C. G. Gates azt is megkövetelte, hogy olasz-reneszánsz stílben berendezett házában a Carrier-gyártól rendelt hűtőrendszer beltéri egysége (hosszában hatméteres objektum) szintén firenzeies bútormegmunkálású fadobozban húzódjon meg, a nyílásoknál aranyozott lamellákkal. Húsz év múltán, 1933-ban, David St. Pierre Du Bose, gazdag carolinai örökös, aki Gates-től eltérően maga is kiváló műszaki képzettséggel rendelkezett, saját konstrukciójú központi klímahálózattal látta el újépítésű otthonát. Kirívó eset volt ez is: még jóideig Amerikában sem kezdtek számottevően szaporulni a központi-klímás magánlakok. (Du Bose azért bőven megérte a lakás-klimatizálás tömegesülésének korát, ugyanis 1994-ben halt meg, 96 éves korában.)

A 1930-as évek világgazdasági válsága és a II. világháború megállította a légkondicionálás fejlődését, így Európában csak 1947-től indult klímagyártás: a francia Airwell márka volt az úttörő.

Kapcsolódó témák:
S. Sytems Kft. – Klíma nagyker
A klímakérdés most a kérdés!
Klíma 
címszó a Netlexikonban
#klímakérdés: Írásaink között e kulcsszóra keresve megtalálja kapcsolódó témáinkat.

 

 

 

 

A mai légkondicionálás előzményei – újkori találmányok

Folytatjuk cikksorozatunkat, amelynek tematikai középpontjában napjaink klímaberendezései állnak, miközben a teljesebb kép érdekében kitérőket is teszünk. Így fő témánkra csak a légkondicionálás történeti előzményeinek áttekintését követően térünk rá. A mai monoblokk jellegű és osztott hőszivattyú-készülékekig, a hőcserélős HMV-tartályokig, klíma-dekorcsatornákig, az all-in- one (összesített) illetve mobil Aux- és Midea-klímaberendezésekig hosszú találmányi út vezetett.

Az eddigiekben az otthoni terek, illetve munka- és kulturális terek levegőjének nyáridei, hűtési célú tudatos befolyásolásának ókori módozatait ismertettük. Az ablakokba függesztett vizes gyékények, párolgó víztartályok (mely utóbbiak hatékonyságát Kínában rabszolgák-hajtotta nagyventillátorok is fokozták), a  római kifejlesztésű fali vízáramlások, a perzsa épületekbe ágyazódó széltornyok használata a középkor folyamán sem ment egészében feledésbe, ám jelentős újítási hullámot ez az ezeréves korszak nem hozott.

A 17. században I. Jakab angol király udvarában egy holland mérnök-feltalálónak, Cornelis Drebbelnek sikerült titkon nagyobb mennyiségű jeget tároznia télről, amelyet aztán a Westminster székesegyház magasabb szintjeire vitetett és ott – megintcsak titkon – sóval felolvasztott, hogy a leszálló hideg ámulatot keltsen a királyban és kíséretében. Ez az ötlet azonban még nem volt speciálisan újkori jellegű. A 18. századi Amerikában Benjamin Franklin és kortársa, az óvilági Cambridge kémiatudósa, John Hadley az alkohol és az éter párolgását és ennek gyors hűtő hatását vizsgálták. Közös kísérletükhöz higanyhőmérőt és fújtatót használtak, termelve némi jeget.

A 19. század húszas évei elején Angliában Michael Faraday – később az elektrokémia megalapozója – ammónia-összenyomással és -cseppfolyósítással rátalált az áramtalan, hangtalan abszorpciós hűtőkészülékek működési alapelvére. Egyáltalán a hűtés történetében – még nem a nagy légterek hőkondicionálásának történetében – ez jelentette az újkori fordulatot. A Franklin-féle és a Faraday-i műszaki gondolatok szintetizálásával a floridai John Gorrie doktor 1842-ben kompresszoros (gáz-sűrítéses) jégkészítő gépezetet szerkesztett. Az ausztrál James Harrison 1855-ös szabadalma, egy nagyméretű kompresszoros és kondenzátoros jégtermelő készülék – hűtőgázt keringető tekercseivel – már napi három tonna jeget tudott előállítani. Csak gyáripari célokra természetesen, mert a nagybani mechanikus jégelőállításhoz roppant termetes gép kellett, a felhasznált gázfélékkel pedig nagyon gondosan kellett bánni: mérgezőek és gyúlékonyak voltak.

Az elő-modern időszak után a 20. századelő hozta meg a modern légkondicionálás, az elektromos klímaberendezések korának kezdetét. A modern klímatechnológia atyjának Willis H. Carrier-t szokás tartani, aki 1902-ben, New Yorkban egy nyomdaüzemben megszüntette a papírkárosító párás forróságot azzal, hogy a tetőszellőztetés eredménytelenségét megelégelve elektromos ventillációt alkalmazott egy vízvezetékes, permetezőkkel ellátott gőzkeringető tekercsrendszer működtetésénél. Egyszerre ért el párátlanító, légtérhűtő, és légtisztító hatást.

Kapcsolódó témák:
S. Sytems Kft. – Klíma nagyker
Klíma 
címszó a Netlexikonban
#klímakérdés: Írásaink között e kulcsszóra keresve megtalálja kapcsolódó témáinkat.

Légkondicionálás az ókorban

Cikksorozatunk előző, bevezető írásában már jeleztük, hogy témánk elsősorban a jelen korszerű légkondicionáló technológiáinak, konstrukcióinak ismertetése. Olyan műszaki rendszereket és rendszer-tartozékokat mutatunk be, mint a mai monoblokk jellegű és osztott hőszivattyú-készülékek, a hőcserélős HMV-tartályok, klíma-dekorcsatornák, az all-in- one (összesített) illetve mobil Aux- és Midea-klímaberendezések. Néhány írás erejéig azonban foglalkozunk az előzményekkel is, és nem csupán a közelebbi múltat illetően, mert még az ókori klímakonstrukciók sem mind muzeális érdekességek csupán.

A 21. századi Iránban az új építésű házak közt is akad számos olyan, amely az i. e. 4. századi perzsák épülethűtési leleményeit alkalmazza, mégpedig elismerésre méltó eredménnyel. Ezek természetesen elektromosság-mentes megoldások. Például az Iráni-fennsík nyarainak forró levegőjében sok ház ahelyett, hogy meglapulna (kicsiny ablakvágatokkal) inkább nagy felületekkel felmagasodik, díszes oromzattal, tornyos fedéllel büszkélkedik. Ha azonban jobban szemügyre vesszük ezeket a magaslati díszeket, sejthetővé válik, hogy egyikük-másikuk valamiféle funkcionális rendszer része, mely komplexum mélyen az épületbe ágyazódik. Egyes tornyok ornamentikus-ritmikus tagoltsága, szaggatott, zsalu-szerű nyitottsága nemcsak esztétikai élményt nyújt, hanem optimális formát képez bizonyos szellőkürtő-működés számára. Ami kívülről is látszik, az a szélfogó torony eszes kiképzése. Akárhonnét támad szellő, a torony valamelyik oldala mindig szembenső vele. Az épp szembenső oldalon beáradó forró lég egy része a másik oldalon kilép a toronytérből: huzatos a torony. A huzat a forró lég egy részét alászállásra bírja, egy, a torony aljában helyezkedő vízmedencéhez, ahol az odaáramlott lég a víz színe fölött lehűl. Innen falnyílásokon át a hűs levegő belengi a ház lakó- és tevékenységi helyiségeit.

Ötezer éve az egyiptomi fáraó palotájának luxushűtése még összehasonlíthatatlanul nehézkesebb volt: rabszolgák ezreinek mindennapi munkájával történt. Alkonyattájt megbontották a palotafalakat, és a kiemelt soktonnás tömböket kötelekkel és görgőkkel kivitték az éjjel meghidegülő sivatagba, majd reggel emelőszerkezetek segítségével visszaépítették a falakat.

Később ez a gyakorlat már nem dívott az egyiptomi birodalomban: a fáraói rezidenciában is áttértek annak a módszernek a nagyobb szabású változatára, amelyet a palotán kívüli építményekben szerényebb felszereléssel mindig is alkalmaztak, a zárt terekbe állított víztartályokat, illetve vizes ablakfüggönyöket használó, párologtatásos technikára. A vízigényes hűtés a déleurópai antikvitásnak is tartós szokása lett, egyrészt a falak locsolása formájában, másrészt a Római Impérium kiterjedt csatornázó építkezéseivel összefüggésben: a városokba érkező magas aquaductusokból a hideg víz jelentős része házfali vezetékekbe jutott.

Cikksorozatunk következő darabjában már úgy folytatjuk történeti áttekintésünket, hogy ennek során már a modern kor néhány felfedezéséről, találmányáról is szó lesz.

Kapcsolódó témák:
S. Sytems Kft. – Klíma nagyker
Klíma 
címszó a Netlexikonban
#klímakérdés: Írásaink között e kulcsszóra keresve megtalálja kapcsolódó témáinkat.